English article below

„Zwack így tovább!”[1]

200 éve született Zwack József a Zwack J. és Társai likőr különlegességek gyárának alapítója

 

Éppen kétszáz éve 1821. április 1-én született meg az Osztrák Birodalom Cseh Királyságában a mai Batelov településen Zwak Wolf, azaz Zwack József császári és királyi udvari szállító, kereskedő, gyáros a hazai likőripar, likőrgyártás kiemelkedő alakja. A Zwack Unicum cég megalapítója.

A ma majd 2000 fős lélekszámot számláló kis település a dél-csehországi Jihlavai járásban helyezkedik el, ahol a középkor óta laktak zsidók. A zsidókra vonatkozó első írásos emlékek 1426-ból valók. A zsidó közösség a 18. század végétől aktívan működik a településen. Az 1790-es nagy tűz utáni újonnan épített zsidó negyed ma is jól megőrzött egységet képez kis terével és több keskeny utcájával. A település ma is álló zsinagógáját 1794-ben építették a régi imaház helyére.[2] Zsidó temetőjébe a 17. század végétől temetkeztek, ahol ma is mintegy 300 sírkő megtalálható. A legrégebbi sírkő 1715-ből származik. A régi temető Csehország kulturális örökségi emlékeként védett. A Zwack család ősei is itt nyugszanak. A családfát az alapító nagyszüleiig lehet visszavezetni, akik itt a településen éltek. A nagyszülők Zwak[3] Adam (1744 körül – 1817. október 20.) és neje Rozália (1752 – 1839) voltak.

Unokájuk Zwak Wolf (זְאֵב זוואק), azaz a dinasztiaalapító későbbi Zwack József, Zwak Caspar azaz Gáspár (1779 – 1862. április 17.) és Löwy Leonore avagy Eleonóra (1792 – 1857. február 14.) harmadik fiúgyermekeként született ezen a kis csehországi településen népes családban. Abban az időszakban, amikor az Osztrák Birodalom ipara éppen kezdett kibontakozni. A családfa szerint összesen 12, azaz 7 fiú és 5 lánytestvére testvére volt Wolfnak. A visszaemlékezések szerint „már 19 éves korában foglalkozott a szeszipari szakmával s bizonyos előrelátással már akkor is görebei (?) mellett dolgozott s azt az elvet kezdte érvényesíteni, hogy az italokat ne esszenciákból, hanem az italnak nevet adó anyagokból kell készíteni; végül is ez az alapelv szerezte meg számára 75 éves munkásság után azt a hírnevet, a melyet maga után hagyott.”[4]

[1] Ezzel a címmel jelent meg 1995-ben a család legendáriuma: Zwack így tovább! – egy család, egy gyár, egy ital legendáriuma. Ab Ovo Kiadó. Budapest, 1995.

[2] https://www.hrady.cz/synagoga-batelov-jihlava 2021.01.29.

[3] A zwak  szó jelentése egyébként héberül: gyenge

[4] Magyar Ipar. 1915. február 28. 139. p.

 

A magyarországi szesz- és likőripar kialakulása is Zwack József ifjúsága idejére tehető. A Csehországból hazánkba vándorló iparos-kereskedő (család), a hazánkban rejlő üzleti és gazdasági lehetőséget látva 1840-ben megalapította üzletét[1] Pest város központjában a Marokkói-udvarban.  (A Csehországból történő bevándorlás több más később ismerté vált kereskedőcsalád esetében is jellemző volt. A betelepülés köszönhető volt az 1840. évi törvényi változásoknak is: ez megengedte a zsidóknak a szabad vándorlást, a szabad kereskedelmet, mesterség és gyáripar létrehozását.) Ez az épület a mai Erzsébet tér helyén állt. A Marokkói-ház[2] a legkiválóbb helyen volt üzleti szempontból. A pesti Duna-part, a kereskedelmi útvonalak, bevásárló utcák (az egykori Rak-piac, Váci utca, Király utca) közelesége áruszállítás szempontjából is megfelelőnek tűnt. Ráadásul a Marokkói-házban igen sok nagykereskedő, többek között az 1804-ben alapított Hoffmann József gyarmatáru-kereskedő cég is működött. Zwack József a források szerint nem egyedül érkezett Pestre követték őt fiútestvérei, akik szintén pálinkafőzéssel, vagy szeszkereskedelemmel foglalkoztak. (Zwack Max azaz Miksa a későbbi cégtársa, Zwack Mór, Zwack Dávid is Pesten telepedett le.)

A szesz és likőrgyártó vállalkozások kezdetben a királyi haszonbérletekből az úgynevezett regálékből fejlődtek ki. Az 1830-as, 1840-es évek iparpártoló mozgalmai és politikai előrelépései, a kereskedelmi és ipari törvények megjelenése szintén segítette a hazai szeszipar előmozdulását, fejlődését és tulajdonképpen kialakulását. A zsidóság a középkortól kezdve kiszorított szerepben élt Európában, mindemellett kereskedői tevékenységet folytathattak, s jogi helyzetükből következően a pénzügyek és kereskedelem mellett árendás azaz haszonbérleti ügyletekkel is foglalkozhattak. Ilyen a zsidóság által is gyakorolt foglalkozás volt a kocsmáltatási jog illetve a pálinka vagy az égetett szesz főzési jogok bérlése, mind földesúri, mind akár mezővárosi vagy szabad királyi városi környezetben.[3] A törvényi változásoknak köszönhetően már zsidók is alapíthattak hazánkban gyárat és üzemet. Az 1867-es emancipáció pedig a zsidó kereskedőkre és iparosokra nézve is megkönnyítette a beilleszkedést a letelepedést és a szabadabb üzletvitelt.

[1] Ellentmondóak a források az alapítást illetően. A céges és más nyomtatott korabeli forrásokban egyértelműen az 1840-es dátum szerepel, amely bizonyító erejű lehet. Azonban Gajáry István tanulmányában azt írja, hogy József 1846-ban folyamodott Pest városához letelepedési jogért és 1847-ben szeszfőzési jogért is folyamodott. Lásd: Gajáry István: Szempontok a Zwack Szeszgyár 1915 és 1950 közötti történetéhez. In: Várostörténeti Tanulmányok. 13. Budapest, 2013.

[2] A Marokkói házat vagy udvart 1789-ben kezdték építeni. Egyesek szerint a ház nevét a burnuszba burkolózó szerecsenről kapta, akinek a szobra az épület homlokzatán helyezkedett el. A földszinten boltok, üzletek voltak, az emeleten vendéglő és bérlakások helyezkedtek el. A bérházban mintegy 200-an laktak. A házat 1962-ben bontották el.

[3] Gajáry István: Szempontok a Zwack Szeszgyár 1915 és 1950 közötti történetéhez. In: Várostörténeti Tanulmányok. 13. Budapest, 2013.

 

A későbbi konkurens jelentősebb likőr és szesziparban érdekelt vállalkozások is ekkor illetve a következő évtizedekben alakultak. Az első nagyobbat a Braun Testvérek Likőrgyárát 1839-ben alapították, amely szempontunkból azért érdekes, mert 1901-ben létrehozott St. Hubertus keserűlikőr termékét ma már a Zwack cég forgalmazza. 1852-ben jött létre a Grauer Miksa által alapított szesz-, ecet és likőrgyár. Szintén ekkoriban az 1850-es években alakult a korábban dohányüzlettel foglalkozó és profilt váltó Gschwindt-féle szesz-, élesztő-, likőr és rumgyár. A Schödel Ferenc által 1853-ban alapított szeszgyárát Krausz család vette meg és 1869-től Krausz-Moskovits rt. néven váltak sikeressé több üzletágat (szesz, ecet, likőr, konyak, pálinka) is üzemeltetve. Szintén kiemelhető az óbudai Leipziger Vilmos által 1867-ben megalakított Óbudai Szeszégető és Finomító Rt. azaz szesz és ecetgyár, amelyet ma már BUSZESZ rt. néven ismerünk. De térjünk vissza Zwack Józsefhez.

Sajnos életrajzának korai szakasza kevéssé ismert, nem ismerjük iskoláit és azt sem, honnan sajátította el szeszipari ismereteit. Mindenesetre ismerjük , hogy szakmájának kiváló szakértője volt. Tudjuk, hogy „példás pontossággal dolgozott reggeltől estig az íróasztalánál az Öreg, akit a szakma generális elnevezéssel illetett. Munkakedve és bámulatos emlékezőtehetsége még 93 éves korában sem hagyta el. Saját kezűleg írt alá akár 400 levelet és például a 246-ik intőlevélnél észrevette, hogy a megintett fél már két nap előtt fizetett.”[1]

Zwack József 1848. március 26-án, Pesten vette feleségül Sattler Máriát (1823 – 1893. július 20.) Sattler Salamon és Teréz lányát, akitől a gyermekei a cég későbbi utódai születtek. 1852 és 1855 között négy gyermeke született: Hermina, Róza, Ödön és Lajos. Utóbbi lett a Zwack cég későbbi (harmadik) üzlettársa. 1852-ben gyáripari működési engedélyt kapott. Pesti polgárjogot 1860-ban kapott Zwack József. 1861-ben a Hajós utcában lakik a pesti címtár szerint.[2]

A kis üzem számára azonban a Marokkói ház helyiségei szűkösnek bizonyultak ezért 1850 körül a terézvárosi Két Szerecsen utca (mai Paulay Ede utca) 4 és 5. szám alá költözött és itt tovább terjeszkedett, az üzlet mellett a pincét is kibérelte. Majd, amikor ezt is kinőtték a szomszédos házat úgynevezett „tolludvart” is használta üzletének. A család is itt lakott egészen az Andrássy út kiépítéséig. Az 1882-től a belvárosban a Fürdő utca 4. szám alatt fióküzletet is működtettek. Zwack József üzletébe 1866-tól betársult testvére Zwack Miksa (korabeli elnevezéssel Max) (1837. december 18 – 1920. február 6.) A cég neve később is ez volt Zwack József és Társai. A vállalkozás a terézvárosi helyet is kinőtte és 1885 körül az Üllői út 19. szám alá költözött, amelyről számlák alapján képi ábrázolásunk is van. Az egyszintes nagy udvaros

[1] Magyar Ipar. 1915. február 28. 139. p.

[2] Pester Lloyd Kalender. Pest, 1861. 10. p.

 

desztillálóval és raktári kapacitással is rendelkező vállalkozás, telephely tovább fejlődött. (A korabeli leírás szerint itt helyezkedett el a szesz-, rum és likőrgyár, a lepárló, a gépház és tisztítóműhelyek.) Mindemellett megtartották a Két Szerecsen utcai telephelyeket is.

A vállalkozás egyre sikeresebb lett. Sorra hozta el a hazai és külföldi ipari vásárok díjait likőrkülönlegességeivel. A cég jelesen szerepelt az 1873-as bécsi Világkiállításon, az Országos Iparegyesület Díszérmét 1876-ban szerezte meg a cég. Sikerrel (arany és bronz érmet szerezve) megjelentek az 1879-es Székesfehérvári Országos Kiállításon, valamint az 1879-es és az 1882-es Trieszti nemzetközi ipari vásáron. Az igazi sikert az 1885-ös fővárosi Országos Általános Kiállítás hozta meg, ahol Zwack József már, mint zsűri tag is szerepelt. Ekkoriban a 22 munkást foglalkoztató gyár már 20-30 ezer forint értékű exportárut termelt és forgalmazott. 1887-ben egy üzemi baleset is történt, ahol a tulajdonosok illetve a családtagok is megsérültek: „A desztilláló helyiségben  kakaó likőrt akartak előállítani. A műhely közepén elhelyezett kazánban vízbe téve két nagy rézüveg állott, az egyik cognakkal, a másik spirituszszal megtöltve. A kazánt alulról melegítették, hogy a szesz és cognak párolgásba jöjjön. A hatalmas fűtés következtében a párolgás csakhamar oly mértékben állott be, hogy az illető gőz betöltötte az egész helyiséget. Mind erről azonban a gyárban nem tudtak s valamennyi helyiségben nyugodtan dolgoztak, mikor egyszerre ágyúdörejhez hasonló robbanás hallatszott, s a másik percben lángnyelvek törtek elő a desztilláló műhelyből. A cég egyik tagja Zwack Lajos rögtön odasietett, hogy megnézze, micsoda szerencsétlenség történt, de vesztére, mert az égő szesz és cognak gőz kezét, karját, arcát összeégette. A munkások nyomban vizet fecskendeztek be, valamint a gyorsan elősietett tűzoltók is s a tűz eloltása után behatolhattak a műhelybe. Itt az egyik sarokban egy teljesen összepörkölt alak jajgatott, aki nem volt más, mint Zwack Károly pincemester. A szerencsétlent a mentőtársulat szállította be az Üllői- úti új közkórházba, hol külön szobában helyezték el.”[1] A korabeli ipari üzemekben gyakorta előfordultak hasonló esetek, ezért szerencsés a cég, hogy a nehézségek ellenére, mind technológiailag fejlesztette telephelyeit és ha kinőtte azokat bővítette gyártelephelyét

„1891-ben a Temesvári kiállításon aratott sikert termékeivel Zwack József: Alkalmunk volt – ezen czég gyártmányainak kitűnő voltáról 1885. évben a Budapesti Országos Kiállítás alkalmából meggyőződést szerezni; mennyire fokozódott azonban meglepetésünk, midőn az ez évben Temesvárott tartott kiállításon, melyen Zwack József és Társai czég oly kiválóan részt vett, alkalmunk volt arról meggyőződni, hogy ezen aránylag rövid idő alatt mennyire sikerült ezen ezégnek gyártmányait tökéletesbíteni és nemesbíteni, úgy hogy ma már bátran állítható,

[1] Pesti Hírlap. 1887. augusztus 28. 6. p.

 

hogy gyártmányai a tökély legmagasabb fokán állanak, hogy minőségük tekintetében a világ leghíresebb likőrökkel egy színvonalon állanak.”[1] A kiállításról aranyéremmel tértek haza, de ekkoriban már az udvar is felfigyelt a cégre és elsősorban exporttevékenysége miatt részesültek dicséretben. Az Osztrák Birodalom mellett, Franciaországba, Oroszországba és Amerikába szállítottak likőröket, konyakot, szilvóriumot. Az udvarnak is szállított különlegességi termékeket és annak megelégedésére 1895-ben elnyerte a cég az egyik legrangosabb elismerést a Császári és Királyi udvari szállítói címet. 1896-os Millenniumi Kiállítás alkalmával Ferenc József körútja alkalmával a Zwack pavilonját is meglátogatta és beszédbe elegyedett a tulajdonossal Zwack Józseffel: „Valamivel odább van Zwack J. és Társai Likőrgyár gyönyörű pavilonja, melybe a király be is ment, érdeklődéssel nézegetvén a csoportokat, melyek elegáns formájú palaczkokból vannak összeállítva.

— A gyár már régóta áll fönn? ugyebár?

— kérdezte a király Zwack Józseftől.

— Igenis, Felséges uram!

— Igazán már régen láttam ily szép és ízléses kiállítást! — folytatta a felség, barátságosán szalutálva aztán a czég tulajdonosainak.”[2]

A kereskedelmi és exportkapcsolatokat egy házasság is megerősítette. Zwack József leánya Róza (1852 – 1919) Schreyer Jakab (1847 – 1932) ügyvéd, jogász felesége lett 1874-ben, aki a Pesti majd 1879-től Magyar Kereskedelmi Csarnok vezető tisztségviselője, titkára volt, de tagja volt a főváros képviselőtestületének és a Kereskedelmi és Iparkamara vezetőségének is.

Az 1890-es évek elején már szűknek bizonyult az Üllői úti üzem ezért a vállalkozás új telephely kialakításába kezdett, a Duna parthoz közel a Ferencvárosban kialakuló új gyáripari körzetben, ott, ahol a híres gabonamalmok is voltak. Az új üzemet a Soroksári út 26. szám alatt 1892 év végén vették birtokba és azóta is ez a vállalkozás központja, ipari műemlék, itt működik a cég központi telephelye valamint a Zwack Múzeum és látogatóközpont is.

A cég és vállalat cégbejegyzései a következőképpen alakultak. Az 1840-ben[3] alapított vállalkozásban 1864-ben[4] majd 1866-ban történt bejegyzési változás, közkereseti társasággá alakult beltagjai Zwack József és Zwack Miksa szesz-, és ecetgyárosok voltak. 1876-ban ezt a bejegyzést megerősítették. 1881-ben a likőrgyártási üzlet is bejegyeztetett. 1886-ban

[1] Félegyházi Hírlap. Kiskunfélegyháza. 1891. IX. évf. 42. sz.

[2] Székely Nemzet. 1896. május 4. 68. sz.

[3] Az alapítást megerősíti az 1885. évi Budapesti Országos Általános Kiállítás Katalógusa. Budapest, 1885. 148. p.

[4] A Pesti kir. Váltótörvényszék 1864. április 29-én a kereskedelmi egyéni cégek jegyzékébe felvette Zwack József szesz és ecetgyárost. Lásd: Sürgöny – Hivatalos Értesítő, 1864. 5. sz.

 

csatlakozott Zwack Lajos, Zwack József fia beltagként a vállalkozáshoz. Később pedig Lajos fiai Zwack Béla (1914), Zwack Jenő János (1920) is belépett a családi vállalkozásba önálló cégvezetői jogosultsággal. Az alapító Zwack József tehát ügyesen vitte vállalkozását, amelybe fia és unokái is bekapcsolódtak, terjeszkedéssel és profilbővítéssel. A siker töretlen volt a termékpaletta bővült Zwack József megelégedésére. A kiegyezés után már több mint 200 féle likőrt és alkoholféleségeket gyártottak a legismertebbek talán a kömény, casino, kakaó vagy a marascino likőrök voltak, ezen kívül pálinkákat, kóser szilvóriumot, slivovicát, tokaji és barackpálinkát, valamint Gyöngyvérnek nevezett paprika likőrt és sósborszeszt is készítettek.

A mai napig legismertebb fő termékük az Unicum egyedülálló gyógynövényekből készülő gyomorkeserűt 1883. május 22-én védjegyeztették be, amely készítésének titkát ma is féltve őriz a család. Érdekesség, hogy az Unicumot a korban kolera járvány elleni gyógyitalként árusították, és hirdették: „Az új gyomorkeserű-pálinkát mint kolera elleni védőszert reklámozta éppúgy, mint a mostani influenzajárvány idején a tejkartell a tejet. Az új cikket mindenütt nagy érdeklődéssel fogadták; és amikor már a kolera veszélye elmúlt, még mindig sok híve akadt az újfajta pálinkának, amelyet nagy haszonnal értékesített a Zwack-fivérek gyára.”[1]

A Pesti Napló 1902-ben arról számolt be, hogy a Zwack József és Társai Likőrgyár és Pálinkafőzde szép kiállítással vett részt az akkori ipari kiállításon, ahol a cégvezetőt Frigyes királyi Főhercegnek is bemutatták. Az is kiderült, hogy a féltve öltött likőrt már az 1840-es alapításkor is ismerték: „A cég gyártmányai közül felemlítjük a világhírű «Unicum» keserű pálinkát, melyet még a tengerentúlra is nagymértékben exportálnak. Már 1840-ben ismerték az Unicum gyomorerősitő növényitalt. Törköly, szilvórium és valódi barackpálinkák mind dicsérik a Zwack gyárat”.[2] Az uralkodócsaláddal való aktív kapcsolat egyik szimbóluma volt egyik termékük a stílusos „Z” alakú címkés Császár (Imperial) likőr is. A családi legenda szerint egyik ősük dr. Zwack II. József egyik orvosa különleges gyógynövénylikőrrel kínálta uralkodóját, aki a különleges italt nem győzte magasztalni és azt mondta „Das ist ein Unicum! – Ez egyedülálló! A legenda a múlt homályába vész. Magam sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudom mindenesetre a fellelhető udvari sematizmusokban, sem a korabeli híradásokban és sajtóban sem találtam meg dr. Zwack-ot, amelynek legendája az 1990-es évektől közismert. Arról azonban látjuk, hogy vannak híradások, hogy I. Ferenc József császár nagy megelégedéssel illette a céget és termékeit. A cég azonban más udvarok udvari szállítói címét is elnyerte a századfordulón már a szerb királyi ház udvari szállítóivá avanzsáltak. 1907-ben arról szólnak a híradások, hogy Zwack József termékei a világ szinte minden területén

[1] Magyarság. 1933. február 7. 6. p.

[2] Pesti Napló. 1902. szeptember 9. 3. p.

 

elérhetőek Indiában, a Tűzföldön, az Egyesült Államokban és Dél Amerikában is keresettek. A cég fő terméke az Unicum lett, már csak azért is, mert kiválóan hamisították azt. A hamisítók ellen keményen fellépett a „generális”, mert így nevezték Zwack Józsefet a cégvezető alapítót. Perek és ellen reklámkampány indult a századfordulón a jogos védjegyoltalomért. A fehér alapon vörös keresztes védjegy miatt is volt gondjuk, mert a Nemzetközi Vöröskereszt (zömmel külföldi forgalmazási területen) is ágált ellene, amely miatt később megváltozott a márkajel és a mai ismert vörös – arany keresztté alakították át az Unicum sajátos védjegyét.

Zwack József nemcsak a gazdasági és kereskedelmi életben alkotott maradandót, jótékonyságáról is ismert volt. Társadalmi szerepvállalása is igen jelentős volt: tagja volt az Izraelita Kórház választmányának, a Pesti Izraelita Kultúregyesület jótékonysági tagozatának, az Izraelita Kézműves és Mezőgazdasági Egyesület bizottmányának. Mindemellett az Első Hazai Takarékpénztár, valamint a Terézvárosi Takarékpénztár bizottsági tagjaként és a Terézvárosi Iskolatanács tagjaként is működött. Visszaemlékezések szerint „vasárnapjait kültelki bolyongásokkal töltötte, személyesen nyomozván a nála segélyért kérvényezők tényleges viszonyai iránt. Így hajszolt fel magának iskolás gyermekeket, akiket taníttatott, férjhez adandó lányokat, akiknek hozományt adott, árva gyermekeket, akiket az árvaházban  saját költségén neveltetett és aki e hihetetlen szigorúságú üzletembert ismerte, nem ismerte volna fel ugyanabban azt a másik embert, aki ösztöndíj-alapítványokat tett, állandóan jót tett, anélkül, hogy ezt legszűkebb környezete tudta volna. Zwack mindig fontosnak tartotta kifejezni elkötelezettségét a szegények iránt. A következőket rendelte el: Mivel az elemi oktatás alapvető fontossággal bír az emberi társadalom helyes irányba való fejlesztésére – a gyárhoz közeli Mester utcai elemi népiskolába járó négy szegénysorsú, jó osztályzatú tanuló éspedig két fiú és két leány jutalmazása 4000 korona fordítassék egyenlő részben és valláskülönbség nélkül.”[1]

Zwack József megélte az első világháborút is, ekkoriban már családja vitte az üzletet, úgy tűnik igen jó, hiszen,  1915-ben mintatár és detailüzlet nyílt a Kossuth Lajos utcába 20. szám alatt, amelyet még 1918-ban is hirdetnek. Az első világháborús hadicsomagokba előszeretettel került alkohol, likőr vagy sósborszesz is. A cég ezt kihasználva kifejezetten zsebre tehető Unicumos üveges likőröket gyártott. A 94 éves aggastyán generális, minden tudását hátrahagyva és átadva 1915. február 20-án távozott evilágról.

Zwack József igen előkelő pozíciót foglalt el a fővárosban, a szimpatikus, jóságos aggastyánt általános tisztelettel vették körül. A Zwack József és Társa cég alkalmazottainak ő teremtette

[1] Magyar Ipar. 1915. február 28. 139. p.

meg nyugdíjegyesületét, részt vett minden humánus mozgalomban és élete végéig nagy agilitást fejtett ki a közélet terén.” Múlt és Jövő, 1915.

Haláláról számos újság cikkezett. A család Pestre betelepülő generációjából másodikként a gyáralapító, a legidősebb testvér, József távozott az élők sorából. Végrendeletét már 1904-ben elkészítette, amelyet ezt követően még három ízben módosított, illetve kiegészített. Az alapvégrendelet összefoglalása szerint, József a vagyona túlnyomó részét képező, következő hat tételről rendelkezett:

1. Joseph Zwack & Co.-cég tulajdoni része, beleértve az ingatlant is;
2. a terézvárosi Ó utca 3. számú alatti ház 6/10-ed része (itt lakott a család);
3. a pesti Foncière Biztosító Társaságnál lévő 30 000 Korona értékű biztosítása;
4. a Caritas Biztosító Társaságnál lévő 1000 Korona értékű biztosítása;
5. A Pest-Budai Hengermalom Rt. 15 db részvénye;
6. különböző értékpapírok 4000 Korona értékben.

A végrendeletben szerepelt még a Dohány utcai zsinagógában két pár hely, amelyeket Lajos fiára és Dávid bátyjára hagyományozott. Az 1907-ben készült első kiegészítésben a Lajosra hagyományozott templomszékek női darabját életfogytiglan Hermine lányára testálta, és életjáradékról is gondoskodott a javára. Meg kell említenünk, hogy József testvére, Dávid haláláról a harmadik, 1914-ben keletkezett fiókvégrendeletben megemlékezett ugyan, de azt nem említette, hogy az Ó utcai házat – ahol a lakcímjegyzék szerint ténylegesen lakott is -, amely Miksa testvérével közös tulajdonuk volt, 1910-ben adták el 269 400 koronáért.[1]

A céges vagyon és tudás az örökség mind megmaradt az utódoknál. Az Unicum cég felívelő története itt kezdődött el, s folytatódott a 20. század elején, majd rövid szünet és értékmentés után az 1990-es évektől ismét visszatért a család hazánk hungaricumával az Unicummal és több más termékkel. Zwack József az alapító olyan örökséget hagyott magára, amely maga korában, de ma is világszerte ismertté tette a családnevet és az általa megálmodott gyárat, szellemiséget. Végezetül idéznék az Unicum reklámdalából (Unicum-Fox), amelyet a két világháború között promótált a cég. Eredetileg a Holéczy Együttes adta elő, zenéjét Holéczy Ákos szerezte: „Na de az Unicumnál jobb ital ma nincsen, csak egyet intsen, gyönyörű kincsem. S már jön a pincér, hogy egy kortyot felhevítsen, s kedvre derítsen az Unicum.(…)”

[1] Gajáry István: Szempontok a Zwack Szeszgyár 1915 és 1950 közötti történetéhez. In: Várostörténeti Tanulmányok. 13. Budapest, 2013. 200-201. p.

 

Forrás: 2021/2 Török Róbert, Honismeret, A Honismereti szövetség folyóirata, XLIX. Évfolyam.

József Zwack, was born 200 years ago, who was the founder of the factory of the liqueur specialties called Zwack J. and partners.

 

Exactly two hundred years ago, on April 1, 1821, Zwak Wolf, was born in the Czech Kingdom of the Austrian Empire in today’s Batelov, i.e. the imperial and royal court supplier, trader and manufacturer of the Hungarian liqueur industry, founder of Zwack Unicum.

Today, the small town of almost 2,000 people is located in the Jihlava district of southern Bohemia, where Jews have lived since the Middle Ages. The first written records of the Jews are from 1426. The Jewish community has been active in the town since the end of the 18th century. The newly built Jewish Quarter after the Great Fire of 1790 still forms a well-preserved unit with its small square and several narrow streets. The synagogue which is still standing in the city was built in 1794 on the site of the old synagoge that was destroyed in the Great Fire. People were buried in a Jewish cemetery from the end of the 17th century, where today there are about 300 tombstones. The oldest tombstone dates back to 1715. The old cemetery is protected as a cultural heritage monument in the Czech Republic. The ancestors of the Zwack family also rest here. The geneology  can be traced back to the grandparents of the founder, who lived here in the settlement. The grandparents were Adam Zwak (circa 1744 – October 20, 1817) and his wife Rozália (1752 – 1839).

Their grandchild, Zwak Wolf (זְאֵב זוואק), i.e. the dynasty founder József Zwack, Zwak Caspar i.e. Gáspár (April 17, 1862) and Leonore Löwy or Eleonóra (February 14, 1792 – February 14, 187) was born in this small Czech settlement in a populous family. Back in the days when the industry of the Austrian Empire was just beginning to unfold. According to the geneology, Wolf had a total of 12, i.e. 7 brothers and 5 sisters. According to the recollections, “he was already engaged in the spirits industry at the age of 19 and was already working with Görebei (?) with some foresight, and began to enforce the principle that beverages should not be made from essences but from substances that give the drink its name; after all, this principle has earned him the reputation he left behind after 75 years of work. ”

The development of the Hungarian alcohol and liqueur industry can also be traced back to the youth of József Zwack. The merchant (family) migrating from the Czech Republic to Hungary, seeing the business and economic opportunity in Hungary, founded his shop and factory in 1840 in the center of Pest, in the Moroccan courtyard. (Immigration from the Czech Republic was also characteristic of several other later-known merchant families. The settlement was also due to changes in the law in 1840: this allowed Jews free migration, free trade, the creation of crafts, and manufacturing.) It stood on the site of today’s Erzsébet Square. The Moroccan house was in the prime location for business. The proximity of the Danube shore of Pest, the commercial routes and the shopping streets (the former Rak market, Váci utca, Király utca) also seemed suitable for the transportation of goods. In addition, there were many wholesalers in the Moroccan house, including the colonial merchant company that was  founded by József Hoffmann in 1804. According to sources, József Zwack did not come to Pest alone and was followed by his brothers, who were also engaged in brandy brewing or the spirits trade. (Zwack Max, ie Miksa the later partner of József Zwack, Mór Zwack, Dávid Zwack also settled in Pest.)

Spirits and liqueur companies initially evolved from royal leases into so-called regals. The pro-industrial movements and political advances of the 1830s and 1840s, and the emergence of commercial and industrial laws, also helped the domestic spirits industry to advance, develop, and actually emerge. From the Middle Ages onwards, the Jews played a displaced role in Europe, but they were also traders and, due to their legal status, engaged in finance and trade, as well as in dealings. Such an occupation, also practiced by the Jews, was the right to pub and the right to cook brandy or spirits, both in a landlord’s or even a market town or a free royal urban setting. Thanks to the changes in the law, Jews could already establish a factory and factory in Hungary. And the emancipation of 1867 also made it easier for Jewish merchants and craftsmen to integrate, settle down, and do business more freely.

The later competing major liqueur and spirits companies were also established at this time and in the following decades. The first major, the Braun Brothers Liqueur Factory, was founded in 1839, which is interesting to us because the St. Hubertus bitter liqueur product, established in 1901, is now marketed by Zwack. The liquor, vinegar and liqueur factory founded by Miksa Grauer was founded in 1852. It was also at this time that Gschwindt’s distillery, yeast, liqueur and rum, formerly engaged in the tobacco business and changing profile, was established in the 1850s. The distillery founded by Ferenc Schödel in 1853 was bought by the Krausz family and from 1869 Krausz-Moskovits rt. became successful by operating several business lines (spirits, vinegar, liqueur, cognac, brandy). Also worth mentioning is the Óbudai Szeszégető és Finomító Rt. known as BUSZESZ Rt. But let’s get back to Joseph Zwack.

Unfortunately, the early stages of his biography are poorly known, we don’t know his schools nor where he acquired his knowledge of the spirits industry. In any case, we know that he was an excellent expert in his profession. We know that “the Old Man, who was referred to by the general name of the profession, worked with exemplary precision from morning to night at his desk. His work ethic and amazing memory talent did not leave him even at the age of 93. He signed up to 400 letters with his own hands and, for example, at letter 246, he noticed that the other party had already paid two days in advance. ”

On March 26, 1848, in Pest, József Zwack married Mária Sattler (1823 – July 20, 1893), the daughter of Solomon and Teresa of Sattler, from whom his children were the later descendants of the company. Between 1852 and 1855 he had four children: Hermina, Róza, Ödön and Lajos. The latter became a later (third) business partner of Zwack. In 1852, he received a factory operating license. József Zwack received Pest civil rights in 1860. In 1861 he lived in Hajós Street according to the Pest directory.

However, for the small factory, the premises of the Moroccan house proved to be scarce. Then, when this too grew out, the neighboring house also used a so-called “pen yard” for its business. The family also lived here until the construction of Andrássy út. From 1882, a branch store was operated in the city center at 4 Fürdő Street. His brother Miksa Zwack (formerly called Max) joined the shop of József Zwack from 1866 (December 18, 1837 – February 6, 1920). The name of the company was later József Zwack and his partners co. The company also outgrew the place in Terézváros and moved around 19 Üllői út in 1885, about which we also have a pictorial representation based on invoices. The company and site, which also has a single-storey large courtyard distillery and storage capacity, has further developed. (According to the contemporary description, the distillery, rum and liqueur factory, distillery, machine house and cleaning workshops were located here.) In addition, the sites on Két Szerecsen Street were also kept.

The business became more and more successful. He brought awards at domestic and foreign industrial fairs in turn with his liqueur specialties. The company was prominent at the 1873 World’s Fair in Vienna, and in 1876 the company won the Medal of the National Association of Industry. They successfully (winning gold and bronze medals) attended at the National Exhibition in Székesfehérvár in 1879 and at the Trieste International Industrial Fair in 1879 and 1882. The real success was the National General Exhibition in the capital in 1885, where József Zwack was already a member of the jury. At that time, the factory, which employed 22 workers, was already producing and distributing export goods worth HUF 20-30 thousand. There was also an industrial accident in 1887, in which the owners and family members were injured: “They wanted to make cocoa liqueur in the distillery room. In a boiler in the middle of the workshop, two large copper bottles stood in the water, one filled with cognac and the other with spirits. The boiler was heated from below to allow the alcohol and cognac to evaporate. As a result of the huge heating, the evaporation soon stopped to such an extent that the steam in question filled the entire room. However, they did not know all this in the factory and worked calmly in all the rooms, when at the same time there was an explosion like a cannonball, and in the other minute tongues of flame broke out of the distillery. One of the members of the company, Lajos Zwack, immediately hurried over to see what an accident had happened, but unfortunately the burning spirits and steam were burning his hands, arms and face. The workers immediately injected water, and the fast-moving firefighters were able to enter the workshop after the fire was extinguished. Here, in one corner, a fully roasted figure wept, who was none other than cellar master Károly Zwack. The unfortunate was transported by the ambulance company to the new public hospital in Üllői- út, where he was placed in a separate room. ” Similar cases have often occurred in contemporary industrial plants, so the company is fortunate that, despite the difficulties, it has both technologically developed its sites and, if it has outgrown them, expanded its factory site.

“József Zwack: We had the opportunity – to gain a conviction of the excellence of the products of this company in 1885 on the occasion of the Budapest National Exhibition in 1891; however, how much surprise we had when we had the opportunity to see at this year’s exhibition in Timisoara, which was attended by József Zwack and Partners so excellently, how well this product was perfected and refined in this relatively short time, so that it can now be boldly adjusted that its products are at the highest level of perfection, that they are of the same quality as the world’s most famous liqueurs. ” They returned home with a gold medal from the exhibition, but by this time the court yard had already noticed the company and received praise mainly for its export activities. In addition to the Austrian Empire, liqueurs, cognac and plum were delivered to France, Russia and America. He also supplied specialty products to the court, and to his satisfaction, in 1895, the company won one of the most prestigious awards, the title of Imperial and Royal Court Supplier. On the occasion of the 1896 Millennium Exhibition, on the tour of Franz Joseph, he also visited the Zwack Pavilion and engaged Franz Joseph in a conversation with the owner, József Zwack: “The beautiful Pavilion of József Zwack and his partners is little further where the Royal King entered and looked with interest  the groups, that was a composition of elegant bottles.

– Has the factory been up for a long time? isn’t it?

The king asked Joseph Zwack.

– Yes, Your Majesty!

– I have really seen such a beautiful and esthetic exhibition a long time ago! The majesty continued, saluting in a friendly manner to the owners of the company. ”

Trade and export relations were also strengthened by a marriage. The daughter of József Zwack, Róza (1852 – 1919), became the wife of Jakab Schreyer (1847 – 1932), a lawyer in 1874. and he was the leader, secretary of the Pest’s and later to the Hungarian Trade Market-Hall, furtherore he was a member of the Capital’s City Council and the member of the management of the Chamber of Industry and Commerse.

At the beginning of the 1890s, the Üllői út plant proved to be cramped, so the company started to set up a new site in the new factory district in Ferencváros, close to the banks of the Danube, where the famous grain mills were. The new factory was taken over at 26 Soroksári út at the end of 1892 and has been the center of the enterprise, an industrial monument, the company’s headquarters and the House of Unicum.

The registration of the company changed in 1864 and then in 1866, which were transformed into general partnership, and its internal members were József Zwack and Miksa Zwack, distillery and vinegar manufacturers. In 1876, this entry was confirmed. In 1881, the liqueur shop was also registered. In 1886, Lajos Zwack, the son of József Zwack, joined the company as an internal member. Later, Lajos’ sons Béla Zwack (1914) and Jenő János Zwack (1920) also joined the family business with independent company management rights. The founder, József Zwack, therefore deftly carried on his business, in which his son and grandchildren were also involved, with expansion and profile expansion. The success was unbroken to the satisfaction of the expanded product range of József Zwack. After the Consiliation, more than 200 types of liqueurs and spirits were produced, the best known were being perhaps cumin, casino, cocoa or marascino liqueurs, as well as brandies, kosher plum, slivovica, Tokaj and peach brandy, and pepper liqueur called Gyöngyvér.

Their best-known main product to this day, Unicum, a bitter stomach made from unique herbs, was registered as a trademark on May 22, 1883, and the secret of its making is still feared by the family. Interestingly, Unicum was sold as an anti-cholera epidemic medicine at the time and was advertised: “The new bittersweet brandy was advertised as a cholera protection just as milk was cartel at the time of the current flu pandemic. The new article was received with great interest everywhere; and when the danger of cholera was over, there were still many followers of the new kind of brandy, which was sold at great profit to the Zwack brothers’ factory. ”

In 1902, the Pest Diary reported that József Zwack and Partners Liqueur Factory and Pálinka Distillery had a beautiful exhibition at the industrial exhibition, where the company manager was also introduced to the Royal Archduke Frederick. It also turned out that the dreaded liqueur was known as early as its founding in 1840: “Among the company’s products we mention the world-famous« Unicum »bitter brandy, which is widely exported even overseas. As early as 1840, the Unicum stomach-strengthening herbal drink was known. Pomace, plum and real apricot brandies all praise the Zwack factory ”. One of the symbols of the active relationship with the royal family was the stylish “Z” shaped labeled Imperial liqueur. According to family legend, one of their ancestors was dr. Zwack one of the doctors of Joseph II. offered his ruler a special herbal liqueur, who could not be praised for the special drink and said “Das ist ein Unicum! – It’s unique! The legend goes into the darkness of the past. In any case, I cannot prove or deny myself in the court schematisms that can be found, nor in the contemporary news and press. Dr. Zwack, whose legend has been well known since the 1990s. However, we see that there are reports that Emperor Franz Joseph I. was very pleased with the company and its products.

However, the company also won the title of yard supplier to other courtyards. By the turn of the century they had already advanced to yard suppliers of the Serbian royal house. In 1907, it was reported that the products of Joseph Zwack were available in almost every part of the world and were sought after in India, the Fire Land, the United States, and South America. The Unicum has become the company’s main product, therefore it is not a coincidence that it has been excellently counterfeited. The “general” took a hard line against the counterfeiters (that is how József Zwack, the founder of the company, was called). Lawsuits against and against an advertising campaign were launched at the turn of the century for legitimate trademark protection. They also had a problem with the red cross trademark on a white background, because the International Red Cross (mostly in foreign distribution areas) also protested against it, therefore later changed the label and transformed Unicum ‘s unique trademark into today’ s well – known red – gold cross.

József Zwack was not only known for his permanence in economic and commercial life, he was also known for his charity. His social role was also very significant: he was a member of the board of the Israelite Hospital, the charity section of the Pest Israelite Cultural Association, and the committee of the Israelite Crafts and Agriculture Association. Besides he also served as a committee member of the First Hungarian Savings Bank, the Terézváros Savings Bank and the Terézváros School Council. According to recollections, “he spent his Sundays wandering outside, personally investigating the actual conditions of those applying for help from him. This is how he chased up school children he taught, girls to marry, whom he gave a dowry, orphan children he raised at his own expense in the orphanage, and who knew this incredibly strict businessman, would not have recognized the same other man who made scholarship foundations. He was constantly doing good, even without the knowledge of his closest environment. Zwack always considered it important to express his commitment to the poor. He ordered: Since elementary education is essential to the development of human society in the right direction, the four poor, well-graded pupils attending the elementary  school on Mester Street near the factory should reward two boys and two girls with 4,000 crowns equally and without religious difference. ”

József Zwack also experienced the First World War, by which time his family was running the business, it seems very well, since in 1915 a sample shop and detail shop was opened at 20 Kossuth Lajos Street, which was still advertised in 1918. Alcohol, liqueur, or rubbing alcohol was also preferred in World War I packages. Utilizing this, the company produced Unicum bottles specifically for pockets. The 94-year-old old man was a general, leaving all his knowledge behind and passing it on February 20, 1915.

József Zwack occupied a very upscale position in the capital, the sympathetic, benevolent concern was surrounded with general respect. For the employees of Zwack József és Társa, he created his retirement association, participated in all humane movements and showed great agility in public life for the rest of his life. ” Past and Future, 1915.

He has been featured in several newspapers. In the second place of the family who settled in Pest, the factory founder, the eldest brother, József, departed this life. He made his will as early as 1904, which he subsequently amended or supplemented three more times. According to the summary of the basic decree, József had the following six items, which make up the majority of his property:

1. Ownership of Joseph Zwack & Co., including real estate;
2. the 6/10 part of the house at 3 Ó utca in Terézváros (the family lived here);
3. insurance of 30,000 Crowns with the Fonciére Insurance Company in Pest;
4. insurance of 1000 Crowns with Caritas Insurance Company;
5. 15 shares of Pest-Budai Hengermalom Rt.;
6. various securities worth 4000 Crowns.

The will also included two pairs of seats in the Dohány Street Synagogue, which he bequeathed to his son,Lajos and his brother Dávid. In the first addition, made in 1907,  the female piece of the church chairs handed down to Hermine (daughter of József Zwack) of life-long, and also provided a life annuity for her benefit. It should be mentioned that he mentioned the death of József’s brother David in the third branch decree of 1914, but did not mention that the house on Ó utca, where he actually lived according to the address book, which they shared with Miksa’s brother, that was sold in 1910 for 269,400 crowns.

The corporate wealth and knowledge of the legacy have all remained with the descendants. The rising history of the Unicum company began here and continued at the beginning of the 20th century, then after a short break and saving values, the family returned to Hungary with Unicum and several other products from the 1990s. József Zwack, the founder, left behind a legacy that made the brand and the factory and spirituality he dreamed of known worldwide in his day, but still today. Finally, I would quote from the Unicum advertising song (Unicum-Fox) promoted by the company between the two world wars. Originally performed by the Holéczy Ensemble, its music was composed by Ákos Holéczy: “But there is no better drink than Unicum today, just drink one, my beautiful treasure. And the waiter is already coming to take a sip and cheer up the Unicum. (…) ”

 

source: Török Róbert, Honismeret, A Honismereti szövetség folyóirata, XLIX. Évfolyam.