A már egy évtizede Amerikában élő Zwack Péter beilleszkedett új hazája hétköznapjaiba. A szeszesital és bor szakmában dolgozott, elvégezte a National Distillers cég kereskedelmi képviselőknek tartott tanfolyamát, és borimportőr cégeknél dolgozott.
Zwack Péter fanatikus futballrajongó volt egész életében. Ebben az időben a nemzetek emigránsai saját futballcsapatot alakítottak, az emigráns magyar csapatban a kapus posztján Zwack Péter állt, mint a középső képen látható. Az ’56-os magyarországi forradalom menekültjeinek megsegítése érdekében létrehozott egy alapítványt First Aid for Hungary néven. Beutazta egész Amerikát ezekben a hónapokban, beszédeket mondott, támogatókat keresett, és végül sikerült a nemes ügy számára több mint 120 ezer dollárt összegyűjtenie a segítőkész amerikaiaktól.
Időközben Zwack János tudomást szerzett arról, hogy a szocialista állami vállalat Budapestről még mindig Zwack név alatt exportálja az USA-ba termékeit, legfőképpen az Unicumot, korábbi amerikai partnerük, a Kraus Brothers cég segítségével. Ezért pert indított az amerikai cég és az akkori kommunista magyar állam ellen, hogy visszaszerezze, megőrizze a családi védjegyeket. Megszámlálhatatlan mennyiségű levelet írt az alsó polcon látható hordozható írógépén az ügyvédeknek, hivatalos szerveknek, és végül sikerült precedensteremtő győzelmet aratnia, elérte azt, hogy a szocialista állami vállalat nem használhatta tovább az Unicum nevet Nyugaton. Ennek következtében a Budapesten gyártott, nem eredeti Unicumot más néven, Beverage Bitters néven exportálták, az alsó polcon ebből látható egy szögletesebb üveg. Itt látható még Zwack János néhány személyes tárgya, az órája, útlevele, és egy közös fénykép első unokájával, Péterrel.
Zwack János nem élte meg a per megnyerését, mivel ő és testvére Béla két hét különbséggel elhunytak. Zwack Jánost az Amerikai Egyesült Államokban temették el, végül fia, Zwack Péter 2011-ben hazahozatta koporsóját és a Fiumei úti sírkert családi sírhelyében helyezték végső nyugalomba.
A bal oldalon az 1956-os forradalom és az ostromlott Budapest néhány képét, valamint egy Molotov-koktélnak használt Unicumos palackot a felső polcon láthat. A fotón látható fiatal szabadságharcos egy barackpálinkás üveget tart a kezében.
Az államosítás után, az ’50-es évek elején, a megmaradt likőrgyárak közötti munkamegosztás érdekében az Unicum Likőrgyárra a különlegességi termékek gyártását bízták.
A jó munka elismeréséül általában nem pénzjutalom járt, hanem oklevél, melyekből néhányat az alsó polcon lát.
A vitrin két szárnya között látható a hamis Unicumot tartalmazott palackok egyike, melyről a család és a magyar állam között hosszan húzódó, 1958-ban New Yorkban befejeződött per után lekerült a Zwack név és már csak a szocialista tábor országaiba („vasfüggöny” mögötti országokba) lehetett exportálni.
A vitrinen lévő QR kód leolvasásával meghallgathatja a dalt, amit Elvis Presley az 1956-os forradalom idején írt a magyaroknak.
