A világháború után, a gyors újjáépítést követően a termelés beindult annak ellenére, hogy jelentős alapanyag és munkaerőhiány volt, hiszen a dolgozók nagy részét elhurcolták, vagy meghaltak a háborúban. Az ország hiperinflációtól szenvedett, melyet jelképez, hogy az emberek akkoriban a pengő milliókat, sőt milliárdokat jelentő fizetésükből pár óra múltán már egy marék babon és néhány darab tojáson kívül mást nem tudtak vásárolni. Az akkor legismertebb hetilap, a Ludas Matyi a Vizesember plakát felhasználásával tájékoztatta olvasóit a címlapon az új magyar pénzeszköz, a forint 1946-os bevezetéséről. A család, beleértve már az ifjú Zwack Pétert is, újraindította a cég működését. Munkába állásának igazolását a 3-as szám jelöli. Zwack Péter ezekben az években ifjúsági válogatott teniszező volt, a teniszütőjét a vitrin alsó polca őrzi.
A múzeum következő részében a jobb oldalon lévő fal, valamint a szemközti határsorompó jelképezi egyrészt a fordulatot, mellyel a háború utáni demokratikus éveket a kommunista diktatúra váltotta fel, másrészt az államosítással kezdődő új korszakot, a gyár és a család sorsának kettéválását. Nyissa meg a múlt határait a lépcső alatti sorompó felnyitásával. Az e fal melletti további vitrinek jobb oldala a Zwack család életét, míg másik oldaluk az állami tulajdonba vett gyár mindennapjait mutatja be.
A lépcsőnél lévő nagy fotón az látható, hogy milyen volt a múzeum a múlt század elején, amikor még a palackozó üzem működött ebben a helyiségben. Az eredeti építészeti struktúrát amennyire lehetett megőriztük.
A téglafal másik oldala a rövid demokratikus időszakot erőszakkal felváltó diktatúráról mutat be fényképeket, valamint a gyár látható az államosítást követően, a kapu felett óriási vörös csillaggal.
